"Ne hezitálj, csak menj!" - Járay Roland interjú
Járay Roland több, mint négy hónapot töltött a lakóautójában egy 13 országot bejáró túrán. Az ott szerzett tapasztalatairól és élményeiről beszélgettünk.
A közelmúltban érkeztél haza egy több, mint négy hónapos lakóautós utazásról, ahol számtalan izgalmas kalandot éltél át. Mesélj kérlek kicsit magadról, mit lehet rólad tudni?
Teljesen átlagos, hétköznapi srác vagyok, akinek régi álma volt egy saját építésű lakóbusz és ha már megvan, gondoltam használjuk ki. Felmondtam a munkahelyemen és mielőtt új munkát keresnék, adtam magamnak egy kis időt, hogy az álom valóra váljon.
Miért vágtál bele ebbe az utazásba? Milyen célt tűztél ki magad elé, amikor elindultál?
Szerettem volna kiszabadulni a „mókuskerékből”, legalábbis egy kis időre, hogy kötelezettségek nélkül élhessem a mindennapokat. Ne kelljen órára kelni és szabadon azt tehessem, amihez akkor, ott éppen kedvem van. Így különösebb cél sem volt.
Miért egyedül vágtál bele az utazásba? Sokan nem szeretnek egyedül lenni önmagukkal, meg egy-két napra sem, nem hogy több hónapon keresztül. Nem érezted magad néha magányosnak? Ha igen, mi lendített túl ezen az állapoton?
Nem volt kivel menjek, de egyedül utazni legalább annyi előnnyel jár mint hátránnyal. Más egyedül lenni és más magányosnak lenni. Rengeteg élményben volt részem, nagyon sok emberrel találkoztam és folyamatosan tartottam telefonon a kapcsolatot a családommal és a barátaimmal. Ritkán éreztem magam egyedül és aránylag egyszerűen túlléptem a dolgon. Folyamatosan lefoglaltam magam, nem volt gond.
Mi volt a legnehezebb része az utazásnak? Itt gondolok a lelki részére is, de arra is, hogy voltak esetleg technikai problémáid, amiket meg kellett oldanod?
Szerencsésen alakult minden, nem panaszkodhatom. A legnagyobb technikai probléma mindössze az volt, hogy Ankarában valaki nekiment az autónak és letörte a visszapillantót. De ezen egy kis ragasztószalag gyorsan segített, hazáig ki is tartott. A nyelvismeret hiánya nehezített kicsit a mindennapokon, legalábbis Törökországban. Ott kevesen beszéltek a törökön kívül más nyelvet, de mindenhol máshol az angollal könnyű boldogulni.
Mesélj kicsit az autódról kérlek! Ha jól tudom, te magad építetted. Direkt erre az útra vagy korábban is kalandoztál már vele?
Az autóm egy VW Transporter T5-ös. 4 éve sikerült megvennem, aránylag fiatalon, kevés kilométerrel. Régi álmom vált valóra. Rögtön neki is fogtam az átépítésnek. Saját tervezés és kivitelezés. Hivatalosan is át lett minősítve lakóautó jellegű személyautóra, ami sok kellemetlenségtől óvott meg az út során. Az elmúlt 4 évben sok helyre eljutottam vele, főleg Dél-Európában túráztam, de a szabadság évi mennyisége csak 2-3 hetes utakat tett lehetővé.
Hány országot és hány kilométert tettél meg végül ez alatt a túra alatt? Mennyi időt töltöttél egy helyen?
Ez az utazás 13 országot érintett. 130 nap és 13000 km volt az út. Hogy mennyi időt töltöttem egy helyen, az nagyon változó, attól függően, hogy éreztem magam és mennyi látnivalót fedeztem fel a környéken. 1-3 nap volt az átlag.
Milyen országokban jártál? Mi volt a legemlékezetesebb, a legjobb és a legrosszabb élményed az út során?
A 13 ország: Szerbia, Bulgária, Törökország, Görögország, Észak-Ciprus, Ciprus, Grúzia, Örményország, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Horvátország. Ami a pozitív élményeket illeti, rengeteg ilyen volt. Nem tudnám őket rangsorolni. Ami nagyon necces helyzet volt, a török-örmény határon történt. A két országnak olyan rossz a kapcsolata, hogy nincs határátkelő közöttük. Én ezt nem tudtam és a Google Maps sem, ezért megpróbáltam a navigációt követve átjutni Örményországba. Végül két török katona egy lőállásból gépfegyvert rám szegezve, megkért, hogy mielőbb forduljak vissza. Angolul egy szót nem tudtak, csak törökül üvöltöttek.
És végül hogy jutottál el Örményországba?
Ahhoz, hogy ebbe az országba eljussak, 730 km-t kellett kerülnöm. Az Ararát-hegyétől terveztem az átjutást, miután Noé bárkáját megnéztem, de innen, a déli részről fel kellett mennem egészen a grúz határig és Grúzián keresztül tudtam bemenni. Itt azt tapasztaltam, hogy borzalmasan rosszak az utak, volt olyan szakasz, ahol 1-2-ben tudtam csak haladni az autóval.
Hogy tervezted meg az utad? Volt egy előre rögzített útiterved, hogy mit szeretnél megnézni? Vagy amikor már odaértél, akkor kerested meg, hogy milyen látnivalók vannak?
Terv pontosan nem volt, ezért is lett egy hónappal hosszabb az út, mint ahogy eredetileg terveztem. Az egész lényege az volt, hogy megtapasztaljam a szabadságérzetet, ne legyek kötve semmilyen időrendhez, útitervhez, beleértve itt azt is, hogy ne kelljen napi szinten teljesítenem előre meghatározott kilométereket. Szerettem volna elengedni, hogy időre ébredjek, időre érjek oda valahová, ezt és azt mindenképpen meg kell néznem. Nem is volt olyan egyszerű elengednem az elején az itthoni életritmusomat. Az első két hét még teljesítményorientált volt, hogy haladjak, haladjak, indulni kell és nézzem meg a következő látnivalót is. Ahogy már említettem, a szabadságot szerettem volna megtapasztalni, ezért az útiterv annyi volt, hogy kiválasztottam, mely országokat szerettem volna megnézni. Az útvonal minden nap random alakult, milyen helyi látnivalókat fedeztem fel. Google Maps-et szoktam erre használni, valamint a városokat gyalogosan fedezem fel és ezek során a turistairodák ajánlatait átbogarászom és ezek alapján találok új lehetőségeket.
Vadkempingeztél vagy kempingeztél az út során?
Végig vadkempingeztem, hiszen az autóm teljesen felszerelt, minden megvan benne, amire szükségem van az önellátáshoz, így soha nem jártam kempingbe. Mindig ott aludtam, ahol éppen helyet találtam.
Vizet például mennyire volt nehéz újratöltened?
Mindig van bizonyos mennyiségű plusz vízkészlet nálam. A mosogatóban és a zuhanyzóban van 10-10 liter víz, valamint egy 45 literes plusz tartályom. Egy nap körülbelül 10 liter vizet fogyasztok el, így 4-5 napig kihúzom friss víz nélkül. Volt olyan ország, például Örményország, ahol nem is vételeztem vizet. A legkedvezőbb helyzet azonban Törökországban volt, ahol egymást érték szinte a közkutak. Ha nagyon nem találtam sehol lehetőséget, akkor pedig a Park4Night alkalmazást használtam keresésre.
Mit tapasztaltál az egyes országokban? Mennyire vendégszeretőek, kedvesek, segítőkészek a helyiek, ha egy messziről érkezett utazónak kell segíteni?
Mindenhol csak pozitív tapasztalatom volt. A görögök voltak a legkedvesebbek, ott ha pár szót mondasz görögül, akkor szinte azonnal megölelgetnek. A törököknél ezt egyáltalán nem tapasztaltam. Pedig tanulni kezdtem a török nyelvet, mivel hallottam, hogy nem igazán beszélnek más nyelvet. De valahogy nekik természetes volt, hogy egy idegen is törökül szól hozzájuk. Ettől eltekintve nagyon segítőkészek voltak, hiszen a töltőm elromlott és a szervizben addig telefonálgattak, amíg nem találtak valakit, aki ért hozzá és ingyen meg is szerelték nekem.
Milyenek voltak az árak a különböző országokban? Mondjuk összehasonlítva a hazai árakkal?
A benzin és a gázolaj sokkal olcsóbb, mint itthon. Egy liter üzemanyag átlagára nem érte el a 350 Ft-ot sem. Grúziában és Örményországban is lehet már mindenféle nyugati terméket kapni, például Milka csokit, de ezek ára magasabb, mint a helyi termékek. Éppen ezért próbáltam mindenhol helyit választani. Sajnos azt kell mondanom, hogy hazaérve azt tapasztaltam, hogy a magyar árak a legmagasabbak között vannak.
Találkoztál más utazókkal? Esetleg magyarokkal? Ha igen, beszélgettél velük? Ki milyen céllal vágott bele az utazásba?
Lakóautósokkal nem, autós-nyaralós utazókkal viszont több helyen is. Általánosságban azt mondhatom, hogy a legutolsó európai lakóautóssal nagyjából Kappadókiában találkoztam, onnan távolabb már szinte teljesen elmaradtak. Biztosan vannak errefelé is utazók, de valószínűleg a terület nagysága miatt elkerültük egymást.
Hogyan töltötted a napjaidat?
Délelőttönként általában vagy vezettem egy újabb úticél felé, vagy adott helyen jártam körbe, megnézve a látványosságokat. Estefelé készítettem magamnak ételt, kicsit pihentem, elmentem esetleg vacsorázni, de nagyon sokat filmeztem is, hála annak, hogy a streaming szolgáltatók ezeken a helyeken is elérhetőek voltak.
Hogyan működött a neted? Mit tanácsolsz? Helyi kártyát érdemesebb vásárolni vagy az itthoni csomagodat fogyasztani?
Grúzia és Örményország teljesen kívül esik az EU-n, ezért nagyon drága díjakat számolt volna fel az én szolgáltatóm, így ott azonnal vásároltam helyi kártyát. Sokkal jobban megérte, mert mindkettő korlátlan netet tartalmazott. Törökországban ugyanúgy tudtam használni az itthoni kártyámat, annyi kitétellel, hogy ott nem korlátlan volt a net, hanem 30GB, ami kb. 10 napig volt nekem elég. A többlet giga drága lett volna, ezért ezután inkább ott is egy helyi kártyát vásároltam. Úgy gondolom, hogy ha nem EU országba megyünk, akkor biztos, hogy a legjobb opció a helyi kártya. Kb. 4000-5000 Ft volt egy havi korlátlan net ezekben az országokban. A törököknél pedig 30 GB kb. 3640 Ft-ba került, plusz 8.000 Ft a SIM kártya. Szóval mindig mérlegelni kell, hogy mi éri meg jobban.
Milyen a közbiztonság Európa ezen részén? Lakóautós Facebook csoportokban gyakran riogatják egymást emberek, hogy Koszovóban, Albániában, a görög-török Ciprus határon milyen horror van. Mit tapasztaltál ebből?
Ez pontosan az, ahogyan te is fogalmaztál: riogatás. Én ott voltam, láttam a saját szememmel, sehol nem volt semmilyen attrocitás. Nem kobozták el az autómat, nem néztek rám csúnyán, nem volt semmilyen negatív tapasztalatom. Sok mindent hallunk például Koszovóról, de ha valakit bevinnél oda bekötött szemmel és nem kérdezhetné meg, hol van, akkor teljesen európai szemléletű, normális településeket láthatna, kedves és segítőkész emberekkel, akik még angolul is beszélnek.
Említetted, hogy a szabadság megtalálása volt a célod az úttal. Sikerült ezt elérned a végére?
Azt hiszem, hogy igen, sikerült. Nehéz is most a visszaállás. Mivel nem nyertem a lottón, ezért kénytelen vagyok újra munkába állni, ezért muszáj visszatalálni a mindennapokba. Először 22 évesen indultunk neki egy barátommal hátizsákkal és stoppal Európának és sikerült is kezdésnek 6 hónapot eltölteni külföldön. Itt tapasztaltam meg először ezt a fajta szabadságérzetet és ezt hiányolom azóta is a mindennapokban.
Hogyan kalkuláltad ki az utazás büdzséjét? Volt egy előre meghatározott napi/havi összeged, amit nem szerettél volna túllépni? Hogyan menedzselted ennek az anyagi részét?
Nekem az segített ennek az útnak a finanszírozásában, hogy Ausztriában annyi adóvisszatérítést és családi pótlék különbözetet kaptam vissza egy összegben, amiből ezt az utat menedzselni tudtam. Nagyjából 7000 euro körüli összegről van szó és gondoltam, hogy ennek nem lehet jobb helye, mint hogy élményeket szerezzek belőle és utazgassak.
Úgy indultam el, hogy maximum a felét fogom felélni, de végül 3400 euro volt az összköltségvetése ennek a 4,5 hónapnak. Ebben minden benne van: az üzemanyag, a belépők, az étel és még 200 euro bírság és 460 euro kompjegy is. Visszaosztottam, napi 26 euróra jön ki a költségem – ezekkel együtt. Ezeken a vidékeken átlagosan 330-350 Ft körüli áron tudtam tankolni literenként. Az autómat igyekeztem kímélni, nem mentem autópályán, így a közúton kötelező 70-90 km/h korlátozás alatt nem fogyasztott sokat. Ahogyan korábban említettem, ezekben az országokban a mindennapi ételek nagyon olcsóak. Például Koszovóban egy tojás 25 Ft-ba kerül, vagy 200 g lesütött kebab húst meg tudtam venni 500 Ft-ért, paradicsomot 170 Ft/kg-os áron tudtam vásárolni Törökországban és ezekből finom, egészséges és tápláló ételeket tudtam magamnak készíteni, nagyon alacsony áron. Azt számolgattam, hogy a napi ételem 1700-2000 Ft körüli árra jött ki, ha magamnak készítettem. Persze az elején elszaladt velem a ló. Nagyon édesszájú vagyok, így a török pisztáciás csokik táblaszámra fogytak, vagy a piacon kapható színes cukorkák, de aztán erről hamar leállítottam magamat. A végére azonban teljesen átálltam a sült hús és saláta kombóra, amit most itthon is folytatok.
Készpénzzel vagy bankkártyával fizettél az út során?
Nálam volt a már említett készpénz mennyiség, plusz a bankkártyámat is használtam. Mindenhol próbáltam váltani helyi pénzt. Most kezdtem el gyűjteni a legkisebb értékű helyi pénzérmeket, szeretnék majd ebből egy kis gyűjteményt létrehozni.
Milyen úticélod van még, amit szeretnél mindenképpen felfedezni?
A terveim között szerepel egy nagy Skandináv- és északi körút. Dánia, Svédország, Norvégia, onnan Finnország, Oroszország – még Moszkvát is megnézném, majd visszafelé a Balti-államok (Észtország, Lettország, Litvánia), esetleg Fehéroroszország, Ukrajna és Moldova. Ezeket az országokat mindenképpen szeretném felfedezni, de szeretnék ellátogatni Szicíliára és Olaszországba is.
Ha valaki belevágna egy hasonló volumenű kalandba, milyen tanácsokat tudnál neki adni?
Ahogyan az előbb említettem, szerintem felesleges itthonról nagyobb mennyiségű élelmiszert magaddal vinni. Ne pontosan annyi pénzzel indulj el, amit én az előbb említettem, mivel mindig lehetnek plusz és váratlan költségek, műszaki problémák, amiket azonnal meg kell oldani. Vagy előfordulhat akár rablás, vagy el is hagyhatod a pénztárcádat. Muszáj, hogy legyen biztonsági tartalék – több helyre elosztva, készpénzben és bankkártyán egyaránt.
Nagyon fontos a megfelelő műszaki állapotú autó, hiszen ekkora távolságot megtenni elég rizikós egy rossz állapotban lévő járművel. Valamint figyelj arra, hogy olyan helyre ne nagyon menj be, ahol nincs kiírva az ár, mivel ott akkor bármilyen összeget felszámíthatnak – ez főleg a törököknél igaz. A fő tanácsom pedig az, hogy ha benned van az utazási vágy, akkor indulj el minél hamarabb. Ne hezitálj, csak menj!
(fotók: Járay Roland)
