„Önellátás és spontaneitás" - Döngi on the Road interjú
Egyre többen szeretnek lakóautóval kalandozni, de viszonylag kevesen vannak azok, akik az élményeiket papírra is vetik és ezzel segítik azokat, akik új úticélokat, inspirációt keresnek. Boglár Katalin férjével Tamással és gyerekeikkel, Flórával és Danival blogírásba fogtak, miután megvásárolták első lakóautójukat, Döngit. Katával az eddigi élményeikről, tapasztalataikról beszélgettünk.
Honnan jött a lakóautó vásárlás ötlete? Döngi az első járgányotok?
A lakóautózás Tominak volt becsípődése, ő szerette volna ezt mindenképpen kipróbálni. Így hát béreltünk egy járgányt. Először egy nagyon öreget béreltünk ki, de már az is első használatra szerelem volt. A nagyobb emelkedőn vissza kellett váltani kettesbe, nagyon lassan araszoltunk. Ezen amúgy nagyokat nevettünk, ahogy mindenki sorban előzött bennünket. Utána kipróbáltunk egy újabb típust. Ez a két élmény meghatározó volt számunkra. Rögtön rájöttünk, hogy ez a nekünk való életforma. Szerencsére Tomi nagyon jó sofőr, buszra is van jogosítványa, napi szinten is sokat vezet, így megvan a megfelelő rutinja. Nekem nincs ilyen jellegű tapasztalatom.
Amikor jött a Covid, akkor érett meg bennünk a gondolat, hogy vegyünk saját lakóautót. Szerencsére rátaláltunk Döngire és azóta is ő az útitársunk. Tulajdonképpen azonnal útnak is indultunk, akkor még csak Magyarországon. A Covid időszakban abszolút ideális volt, senkivel nem találkoztunk, mégis sokat kirándultunk.
Magyarországon sikerült Döngit megvásárolnotok?
Igen, itthon sikerült megvennünk, mi vagyunk a harmadik tulajdonosa. Van ezzel kapcsolatban egy vicces történetem. Amikor elindult a blog, az első tulajdonosa ránk írt, hogy felismerte Döngit, korábban az ő autójuk volt.
A gyerekek mit szóltak ahhoz, hogy ezentúl lakóautóval fogtok kirándulni?
Ők már az első bérelt autókat is imádták, nekik az a lényeg, hogy együtt vagyunk 24 órán keresztül. Nem mondom, hogy az elején nem volt nehéz, hiszen itt ha hiszti, vagy egyéb konfliktus van, nem mondhatjuk, hogy menj a szobádba és ott nyugodj meg.
Hogyan oldottátok meg ezeket a szituációkat?
Szabályokat állítottunk fel, amiket mindenkinek be kell tartani. Például senki nem mehet be sáros cipővel. Mindig mindent azonnal a helyére kell pakolni, rendnek kell lenni és hasonlók. Mindenkinek megvan a maga feladata. Igazából ha beülünk Döngibe, akkor mindenki automatikusan átvált lakóautós üzemmódba.
Hogyan szoktátok kiválasztani az úticélokat? Bedobjátok egy kalapba az ötleteket és húztok? Vagy követtek esetleg más utazókat inspirációképpen?
Tomival mindketten nagy utazók vagyunk, nem csak lakóautóval szoktunk útra kelni. Sokat megyünk repülővel és motorral is. Én már évek óta írok egy listát, amire az úticélokat kezdtem vezetni országonként, és folyamatosan bővítem. Ha szembejön velem a neten egy izgalmas látnivaló, felírom.
Mivel mindketten sokat dolgozunk, az utazások tervezett időpontjait előre beírjuk a naptárba, általában igazodva az iskolai szünetekhez, meg a hosszú hétvégékhez. Azt, hogy hova menjünk, azon a héten, de volt, hogy az indulás reggelén döntöttük el.
Meg olyan is, hogy az úticélt módosítottátok, mert indulás előtt rápillantottatok a helyi időjárásra…
Igen, ez is előfordult. Legutóbb éppen a húsvéti szünetben, hiszen a Zempléni-középhegységben éppen havazott, így végül inkább Olaszország felé vettük az irányt, ahol napsütés és 16 fok várt minket. A rövidebb hétvégéken általában hazai célpontot választunk, ha hosszabb időnk van, akkor távolabbra megyünk. Nyáron általában van egy hosszabb, 16 napos utazásunk, ilyenkor 3000 km feletti utakat csinálunk.
Volt már olyan, hogy a gyerekek kérték, hogy utazzatok el valahova?
Igen, Korfut ők választották. Elkezdtük nézni a Durrellék sorozatot, ami nagyon tetszett az egész családnak. Kiderült, hogy nemcsak ott játszódik, de Korfun is forgatták a sorozatot. Legalább egy évig nyúztak bennünket a gyerekek, hogy menjünk el oda, nézzük meg Durellék filmbeli otthonát. Nagyon jól sikerült az egész út. Lehet, hogy idén még visszamegyünk Görögországba, mert annyi látnivaló van még ott, hogy nem tudtunk mindent felfedezni.
Amikor elindultok, van egy előre meghatározott útitervetek, vagy csak egy körülbelüli lista, hogy miket szeretnétek megnézni feltétlenül?
Induláskor nagyjából van elképzelésünk, hogy az adott időbe mi fér bele. Ha van konkrét cél (pl. Korfun a Durrellék háza), akkor a köré építjük a többi programot. Ilyenkor jól jön a lista, amit évek óta gyűjtögetünk. De általában nem ragaszkodunk ahhoz, hogy mindent megnézzünk, sokszor spontán találunk szuper új helyeket , akár csak a környék térképének böngészésével vagy egy helyi ajánlásával. Gyakran csak reggel döntjük el, mi legyen az aznapi program, többnyire improvizálunk. Éppen ez a jó a lakóautózásban!
Amikor elindultok, mennyire próbáltok beilleszkedni a helyiek közé?
Mindig próbáljuk a helyi szavakat, kifejezéseket megtanulni, utánanézünk, milyen borok, helyi ételek vannak és ezeket ki is próbáljuk. Hiszen azért megyünk, hogy felfedezzük azt a kultúrát és gasztronómiát, megismerjük a helyi embereket. Olaszország például szinte olyan, mintha már hazamennénk. Én éltem is kint, beszélek olaszul, Tomi pedig nagy olasz fan, így sokat járunk oda. Eleve remek desztináció, hiszen közel van, szívesen látják a lakóautósokat, bárhol meg lehet állni és jól felszereltek a parkolóhelyek.
Akkor nincs semmilyen ételallergiátok, ami meggátolna benneteket ebben a gasztronómiai kalandban.
Szerencsére nincs. Flóra nagyon válogatós, Dani azonban mindent megeszik és kipróbál, nagy kedvence a kagyló. Szerencsére rántott hús és spagetti mindenhol van, így a lányunk sem marad éhes. Ha egy hétig csak ilyeneket eszik, nem csinálunk ott belőle problémát. A lényeg, hogy nem görcsölünk ilyenekre, próbáljuk lazán venni utazás közben a dolgokat.
Honnan jött a blogírás ötlete?
Igazából a családnak és a barátoknak kezdtük el. Ők kérdezgettek bennünket állandóan és így egyszerűbb volt, mint Messengeren keresztül képeket küldözgetni mindenkinek, egyesével. Aztán valahogy elkezdett terjedni, egyre több olvasónk lett. Megkerestek a Lakóautóval a világban! Facebook csoportból, onnan is sok követőnk jött.
Milyen alkalmazásokat használtok az útjaitok során, ami segíti a mindennapjaitokat? Hogy választotok például parkolóhelyet? Vannak kedvenc parkolóitok vagy pedig mindig máshová álltok le?
Parkoláshoz a Park4night-ot, a bringautak tervezéséhez pedig a Komoot-ot használjuk. Navigációnak Waze-t vagy Google Maps-et . Vannak jól bevált parkolóhelyeink, de nem ragaszkodunk hozzájuk. Olyan is volt már, hogy kinéztünk egy parkolót az applikációból, de a helyszínen rájöttünk, ez mégsem az igazi és továbbálltunk.
Mennyire vagytok barátkozósak a többi lakóautóssal?
Mivel általában nem maradunk sokáig egy helyen, így nem is igazán tudunk összebarátkozni a többi lakóautóssal. Persze ha olyan helyen vagyunk, ahol többen is parkolnak, akkor köszönünk, beszédbe elegyedünk. Mindketten extrovertáltak vagyunk, a gyerekek is barátságosak és közvetlenek az idegenekkel is, így nem okoz számunkra problémát az ismerkedés és a kommunikáció.
Milyennek tartod a lakóautós közösséget?
Mindenkinek más a habitusa, így itt sem lehet általánosítani. Van, aki inkább egyedül szeret lenni, de mégis szeretné felfedezni a világot és van, aki abszolút társaságkedvelő. Nem tudom egyértelműen meghatározni, milyen egy tipikus lakóautós.
Camping vagy biwak?
Abszolút biwak. Már a kezdetektől arra törekedtünk, hogy teljesen önellátóak legyünk, ezért van napelemünk is. Nekünk az a lényeges, hogy olyan helyen ébredjünk fel, ami nem hétköznapi, amitől leesik az állad. Korfun volt egy hely például, egy sziklaszirt tetején egy pici parkoló, ahol senki nem volt rajtunk kívül és egyszerűen fantasztikus, mesébe illő volt az egész. Azt éreztük, senkinek nem lehet olyan jó dolga, mint most nekünk. Olaszországban pedig sikerült a Pó-deltában olyan helyet találnunk, ahol az egyik ág befolyt a tengerbe és közvetlenül ebben a találkozási pontban parkoltunk. Vízimadarak voltak mindenhol és azok a hangok reggel! Csodálatos volt. Minket igazából ezek az élmények éltetnek. Sokat dolgozunk a hétköznapokban és ezek az utazások töltenek fel igazán. Ezek adnak energiát ahhoz, hogy visszatérve újra kezdjük a munkát.
Ha úticél, akkor Magyarország vagy Európa?
Mindkettő. Hosszabb idő esetén külföld, rövidebb hétvégék esetén Magyarország. Vannak új hobbijaink, például a pecázás vagy a geocaching. Úgy tervezzük az utakat, hogy ezek is beleférjenek. A Covid nagyon jó volt ebből a szempontból, mivel mi is ismét felfedeztük Magyarországot. Ráébredtünk, hogy milyen csodás helyek vannak itthon is, nem kell mindig külföldre menni. Sok helyre eljutottunk akkor, és a listám azóta is bővült.
Mennyire néztek utána az úticéloknak? A gyerekekkel megbeszélitek, hogy mit fogtok megnézni? Megosztjátok velük a tudnivalókat?
Valahol ez is lenne a lényege az egésznek, hogy ők minél több helyet felfedezzenek és megismerjenek. Tominak nagyon nagy lexikális tudása van, mindenről tud egy sztorit és ezt próbálja is érdekesen előadni a gyerekeknek. Nem feltétlenül traktáljuk őket adatokkal, inkább érdekességeket osztunk meg a helyekről. Ugyanez van a növényekkel és az állatvilággal is, itt is próbáljuk nekik megmutatni, milyen is a környezetünk.
Mennyire érdekes a gyerekek osztálytársai, barátai számára az, hogy ők gyakran utaznak?
Igazából nem nagyon beszélnek erről. Azt tudom, hogy amikor Dani még ovis volt és elmentünk nyaralni, akkor azzal kezdték a napot a többiek, hogy elolvasták a blogot és megnézték, épp merre jártunk.
Tervben van-e egy több hónapos külföldi út?
A munka miatt ezt nehezen tudom elképzelni. Én simán benne lennék, de most jelenleg nem látok erre reális esélyt. Nagyon szívesen kipróbálnám, de az iskola is egy nagy kérdés számomra, hogyan lehetne azt jól megoldani.
Volt már olyan műszaki problémátok az utazásaitok alkalmával, hogy fogtátok a fejeteket, most mi legyen?
Eddig szerencsére még nem volt ilyenünk. Volt már műszaki problémánk, például lyukas kerék, vagy a vízvezeték csöpögött, de szerencsére ezeket mindig sikerült viszonylag gyorsan megoldani, vagy Tominak az éj leple alatt megbütykölni.
Mi lesz a következő úticél?
A következő utunk pünkösdkor lesz, de még nem tudjuk, pontosan hová megyünk. Szeretnénk biciklizni Ausztriában, de vonz bennünket a szlovák paradicsom is. Még kialakul.
Katáék utazási élményei a CamperON Útibeszámolók rovatában is megjelennek majd, így a korábbi és a leendő kalandjaikról is értesülhettek majd.
